Carl Rogers

      

„Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, hogy mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi sem múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép. s elment és mindezt elmondta Momonak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak. Így tudott Momo figyelni.” (Michael Ende: Momo)

 

Carl R. Rogers a 20. század egyik legnagyobb pszichológusa. Munkássága több mint húsz évvel a halála után változatlanul ösztönző hatással van a tanácsadók, pszichoterapeuták, pedagógusok, orvosok, vezetők munkájára. Az általa útjára indított személyközpontú megközelítés segíti a pedagógusokat, szülőket a nevelésben, a házaspárokat a párkapcsolat bensőségessé alakításában, a szervezeteket az élhetőbb, örömtelibb munkakörnyezet kialakításában.

Carl Ransom Rogers (1902-1987)  a humanisztikus pszichológia alapító atyja. Úttörő kutatásaiért 1956-ban megkapta az Amerikai Pszichológia Társaság Award for Distinguished Scientific Contributions nevű elismerését. Professzionális munkájáért 1972-ben megkapta az Amerikai Pszichológia Társaság Award for Distinguished Professional Contributions nevű elismerését. Élete vége felé Nobel-békedíjra jelölték a dél-afrikai és észak-írországi belső konfliktusok terén végzett munkájáért. Haggbloom és munkatársai 2002-es tanulmányában a 20. század hatodik legkimagaslóbb pszichológusává választották, klinikusok között pedig másodiknak, ahol csak Sigmund Freud előzte meg.